Koppenhága

2016-06-01

Az elmúlt hónapjaim annyira felgyorsultak, hogy beszámolók írására nem jutott időm. A tavasz főként utazásról, ünneplésről és olyan élmények gyűjtéséről szólt, amelyek feldolgozása még mindig folyamatban van. Túráztunk Zakopanéban, sétáltunk a svéd tengerparton és néhány napra Berlint is közel engedhettem magamhoz.  Mindeközben három felvonásban megünnepeltük a harmadik X-emet, amit ezúton is nagyon köszönök Mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a boldog pillanatokhoz.

Aki ismer és követi a blogot, az tudja, hogy legalább annyira szeretek városokkal ismerkedni, mint a természetben kirándulni.  Mindkettőnek megvan a maga sajátossága, mindkettő nyúlt valami pluszt.
A jó idő beköszöntével egyre több időt töltök a szabadban. Ha ki akarom engedni a fáradt gőzt, kimegyek az erdőbe és tekerek. 🚲 Na de… ha igazi élményekre, szellemi feltöltődésre vágyom (és megtehetem), utazom.

Koppenhága A dán lány kapcsán került fel az „ Ezt a várost mindenképpen látnom kell” c. listámra. A színes épületek, a kikötők… a Nyhavn már a film kapcsán elindították a fellángolást, a valóságban pedig mindez szerelemmé vált.
Az egy napos márciusi ismerkedés nem volt mindenre elég, de arra igen, hogy kapjunk egy falatot a dán életérzésből és a „kötelező” látnivalók nagy részét is szemügyre tudjuk venni. A Nyhaven-től indulva végigsétáltunk a kikötő egy részén, érintve az Amalienborg palotát és a Kastellet.
Ezután a dán főváros egyik gyöngyszeme, a Kishableány szobor következett. Nem mondom, hogy kihagyható, mert ami ott történik, azt mindenkinek látnia kell. Emberek tömkelege próbál egy fotó erejéig pózolni a szobrocskával. Nagyjából ugyanaz az érzésem volt, mint a Güell parkban a sárkány szobor kapcsán, de ott én is sokkal motiváltabb voltam és átverekedtem magam a szelfibotos, ázsiai turistákon. Itt csak a távolból köszöntöttem a hablányt.
Délután Koppenhága hippinegyedében is szétnéztünk, amit főként azoknak javaslok megtekintésre és élménygyűjtésre, akik az amszterdami szabadszelleműséget kedvelik. Fotózás szempontjából a legkevésbé sem ideális a hely, mivel itt egyáltalán nem kedvelik a bámészkodó hobbifotósokat, a fényképezőnek szigorúan a táskában kell maradnia!
A nap megkoronázásaként visszatértünk a Nyhavn-hez és hajóra szálltunk. Több szempont miatt is kedvelem a város sétahajózást. Az egyik az időhatékonyság, ami cseppet sem egy emocionális szempont, de ha az embernek már csak pár órája marad városnézésre, akkor talán ez a legjobb választás, hisz gyorsan sokat láthatunk. A másik az már sokkal inkább az, főleg, ha nem egyedül turistáskodik az ember. Nincs is annál jobb, amikor egy hosszú séta után megpihenhetünk kicsit és élvezhetjük a kilátást úgy, hogy közben mozgásban vagyunk. Egy kis napsütés, harapnivaló, bor pedig még inkább emeli az élmény minőségét.

Ha kedvet kaptatok a városhoz, ne habozzatok, hisz Budapestről és Debrecenből egyaránt elérhető Malmö, ahonnan Koppenhága már tényleg csak egy karnyújtásnyira van.



Ágnes tanul

2016-03-12

Ezúttal nem autodidakta módon, hanem profiktól, tanfolyamon. A lehetőséget a Jézuska(resz)  hozta nekem karácsonyi ajándékként. Az első négy alkalommal a fotózás elméleti alapjait vettük át, múlt héten pedig megvolt az első gyakorlati óra is, az éjszakai fotózás. Nagyon jó érzés olyan szakemberektől tanulni, akik valós, gyakorlati tapasztalatokat osztanak meg velünk. Nem csak közhelyes, általános dolgokat, hanem olyan apróságokat is, amelyeket használva sokkal minőségibb munkát érhetünk el.
Nagyjából három órát töltöttünk a Gellért hegyen. Nem igazán vagyok hideg párti, de azt gondolom ezúttal az éjszakai Budapestért megérte. Egyre jobb az idő is, így arra buzdítalak Titeket, hogy szánjatok egy estét egy kis fővárosi sétára.





Kitti

2016-01-17

Többen kérdezték már tőlem, hogy embereket miért nem fotózok. A két fő oka, hogy nincs hozzá megfelelő felszerelésem és tudásom. 
Mindezek ellenére nem szerettem volna nemet mondani Kitti barátném felkérésre, mert én magam is kíváncsi voltam arra, hogy ebből így mit fogunk kihozni. Elképzelések, tervek persze mindig vannak az ember fejében, inspirációk meg még inkább, így tegnap délután nekivágtunk. 
Nagyon jó tapasztalás volt és meglepődve konstatáltam, hogy mennyire jól éreztem magam ebben a szerepben, így gyanítom, hogy nem Kitti volt az utolsó, akit fotóztam. Persze mindehhez hozzájárult Kitti szépséges és nyitottsága is. 

Köszönöm a lehetőséget!








Barcelona

2016-01-15

A képek és az emlékek nem túl frissek, de az érzés, amivel eljöttem ebből a városból, az örök és felejthetetlen. Aki sétált már a La Rambla forgatagában vagy falatozott Barcelona egy igazán autentikus tapas bárjában, annak azt hiszem nem is kellene tovább mesélnem.
Sosem vágytam korábban egyetlen város feltérképezésére sem annyira, mint ezére. Kíváncsi voltam, mert bárki, aki járt már itt, ódákat zengett és visszavágyott. Május óta én is ezt a tábort erősítem. Nehéz szavakkal kifejezni azt a szabadságérzetet és könnyedséget, amit magából áraszt és átad. Mindenkinek.

Az itt eltöltött négy nap csekély túlzás nélkül is nagyon kevésnek bizonyult, még úgy is, hogy egész nap csak jöttünk és mentünk. Kiadós reggelizés után nyakunkba vettük a várost, hogy kezet foghassunk Gaudí remekeivel.* Minden napra jutott egy a szépségekből, pihenésként pedig irány a tengerpart. Májusban, ha a fürdőzés nem is, de a mezítlábas mojitozás kötelező! A mézédes mojitot pedig valamelyik sarki kocsmából kell beszerezni!
Barcelonában úton-útfélen találkozhatunk művészekkel, ezért fontos, hogy mindig legyen a zsebünkben néhány tíz-húsz centes is, amit bedobhatunk a perselyükbe. Vannak festők, élő szobrok, gúnyolódó bohócok, zenészek...és az élet nagy művészei, akik semmivel sem törődve egész nap a parton henyélnek.

Az év bármely időszakában is van szerencsénk megismerkedni ezzel a várossal, a Sagrada Família-t, a Güell parkot nézzük meg, a La Boqueria-ban együnk egy jót, süttessük az arcunkat a tengerparton, etessünk papagájokat és élvezzük a panorámát a Tibidabo-ról!

*Ezekről később. :)

Viszlát 2015! Üdvözlet 2016!


2015-12-31

2015 felejthetetlen év lesz számomra. Gyönyörű helyeken jártam és az emberi kapcsolatok olyan mélységeit tapasztalhattam meg, amelyekért örökké hálás leszek. Örömmel vágok neki az újévnek és csak remélni merem, hogy 2016 is legalább annyi szépet és jót rejt majd magában, mint az idei.

Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott így vagy úgy! Hálás vagyok és boldog!


Barátok. Bor. Ünnep.

2015-12-27

Az ünnepek alkalmával minden szerettünkkel eltöltünk egy kis időt, így a barátainkkal is. Borozgatunk, beszélgetünk, kiengedjük a fáradt gőzt. Ritka alkalom az ilyen, így minden pillanatát élvezzük és megbecsüljük.